Szikrázó naplemente a katlan fölött, 
Hol a koncertre tízezren várnak. 
Hátrébb a színfalaknál idősebb úr 
Fejet csóvál, és tölt még magának. 

Tízezer szív együtt dobog, 
Robban a hang és szilánkot szór. 
Felfénylő éjszakában tízezer szék 
Úgy tűnik, összébb hajol. 

A végén a tört varázslat egy mozdulat, 
Le a színpadról újra a földre. 
Újságok foltja fénylik, minden kihalt, 
Ez az este elmúlt örökre. 

A világon annyi ember él, 
S én fáradtabb vagyok mindenkinél. 
Nézem egy gyűrt fotónkat, a földön hever, 
Aztán felkapja lágyan a szél.