Parasztvezér, szava eleven láng,
kereszteshadak, kapán, kaszán,
hangjuk égre zeng, dühük égő,
úrféle nem maradhat élő,

éhes áradat, üszök és rom,
dühből gyűlölet, mi fájdalom,
vérpatak folyik, dögvész mulat,
húszerez paraszt ha kaszára kap

nem leszünk soha rabigán már,
asszonyunk, fiunk, haza is vár,
dolga van elég a hadaknak,
zsarnokink míg nyakunkon maradnak.

Vezesd néped, Jó Dózsa vezér,
énekünk, hegyre völgybe elér,
hallja meg az úr, hallja paraszt,
Dózsa rongyosa, íme, hogy mulat.

Székely Dózsa György, eleven láng,
hangja, mint vihar, az éjszakán,
tüzek gyúlanak, remeg a föld,
rongyosok dühe mindent elsöpör,
Dózsa, adj hitet, veled az ég,
zsarnokink hadát te vered szét,
szolga lesz szabad, halld igazát,
állatokként nem élhetünk tovább.

Ütik a rézdobot, hoznak véres kardot,
Lovam nyereg alatt, magam fegyver alatt.
Kard az oldalamon, a lovamon nyereg.
Menni kell galambom, az Isten áldjon meg!
Felettem kard fordul, piros vérem csordul,
Sirass édesanyám, sirass kedves rózsám!