Hej regö-rejtem, sosem felejtem 
a napnak ragyogását, 
a holdnak lángolását, 
a csillagok világát! 
Hej regö-rejtem, sosem felejtem 
a szél zúgó szavát, 
a patak fényes aranyát, 
felzengő tavasz dalát! 

Én kimenék hegyre, 
lenézek a völgybe, 
ott van látom, iszik, 
csodafiú-szarvas. 

Homlokán fényes nap, 
ág-bogán csillagok, 
(gyúlatlan gyulladnak) 
oldalán égi hold. 

Gyúlatlan gyulladnak 
meg sosem hervadnak, 
patak, melyből iszik, 
aranyra változik. 

Lábnyoma merre tart, 
zöld mezők ébrednek, 
sziklák vizet adnak, 
virágok élednek. 

Hej regö-rejtem, sosem felejtem 
a napnak ragyogását, 
a holdnak lángolását, 
a csillagok világát! 
Hej regö-rejtem, sosem felejtem 
a szél zúgó szavát, 
a patak fényes aranyát, 
felzengő tavasz dalát! 

Hej regö-rejtem, sosem felejtem 
a napnak ragyogását, 
a holdnak lángolását, 
a csillagok világát! 
Hej regö-rejtem, sosem felejtem 
a szél zúgó szavát, 
a patak fényes aranyát, 
felzengő tavasz dalát! 

Hej regö-rejtem, sosem felejtem 
a napnak ragyogását, 
a holdnak lángolását, 
a csillagok világát! 
Hej regö-rejtem, sosem felejtem 
a szél zúgó szavát, 
a patak fényes aranyát, 
felzengő tavasz dalát!